Névadónk: Zelk Zoltán

Költő, prózaíró (Érmihályfalva, 1906.12.18. - 1981.04.23. Budapest)

1906. december 18-án látta meg a napvilágot Érmihályfalván, e sáros, hepehupás Érmellék szűkösen élõ paraszt-zsidó-cigány világában egy szegény zsidó kántor gyermekeként. A család a Bihar megyei falu szélén málladozó vityillóban lakott.
Miskolcon járt iskolába, ám tanulmányait nem fejezte be. Egy ideig inaskodott is, de nem tanult ki semmilyen szakmát. A gazdag és ízes magyar nyelvvel felszerelkezve szépen csengõ, hangzatos verseket írt.
Nagyon kedves csevegõ volt, sokat tudott az életrõl, élõ beszédének is élvezetesen szép stílusa volt, hanglejtésében is örökké kísértett a bihari élõnyelv hanglejtésének és árnyalatának a zamata.
Útja a háború végéig, vagyis 39-40 éves koráig igen kalandos. Húszéves kora elõtt már versei jelennek meg erdélyi lapokban. Hamar tudomásul veszik mint költõt. Akkor feljön Budapestre. Elõbb még munkásköltõk közt a húszas években igen divatos és forradalminak tûnõ szabad verseket ír Kassák körének modorában, de amikor megismerkedik a Nyugat második nemzedékével, József Attilával is, elragadja a rímek és jambusok mámora. Ez a kör pedig elismeréssel veszi tudomásul szépen hangzó, világos nyelvû hangütését. Hamar befogadják maguk közé.
Közben azonban könnyelmûen hangoztatja nemhogy szocialista, de kommunista hitét, s letartóztatják és mint idegen állampolgárt kitoloncolják Romániába. Onnét hamarosan titokban visszatér, átszökik a határon.
Két évig illegalitásban, álnéven él, majd versei nevével újra megjelennek a folyóiratokban. Alkalmi munkákat keresve utazgat is az országban. Jászberényben ismeri meg  Bátori Irént, aki vállalja a veszélyes életet a megszeretett férfival.

A harmincas években megint letartóztatják, de akkor már az irodalom tekintélyes nagyjai - a hivatalosan elismertek is - olyan tiltakozást rendeznek a költõ mellett, hogy kiengedik és a háború kitöréséig újságokba is írhat, könyvei is megjelenhetnek. Kedvelt alakja lesz a kávéházak irodalmi asztalainak és a szerkesztõségeknek. Azután jön a háború, következik a munkaszolgálat, kiviszik Ukrajnába, de ezt is túléli. Már megint itthon van, amikor 1944-ben Hitler megszállja Magyarországot. A borzalmak után még rémségesebb borzalmak következnek. Ekkor Zelknek sikerül megszöknie, és jól tud rejtõzködni, amíg 1945 májusában összeomlik a fasizmus.
Akárhogyan is lett, hamarosan, 1945 tavaszán a szabadság mámora lángolt fel. Természetes, hogy a kezdetek óta kommunista költõ azonnal az irodalom vezéralakjai közé emelkedett. 1956-ban a forradalom legzengõbb lelkesítõje lett. És neki - úgy látszott - hinni is lehet, hiszen aki olyan elragadtatott
kommunista volt, az felettébb hiteles, ha rádöbben, hogy éppen az ellentéte igaz mindannak, amit addig hirdetett. Így azután, amikor eljött a megtorlás évadja,
a leghíresebb egykori kommunistákra volt a legdühösebb a halált is túl könnyen osztogató bíráskodás. Zelket a világhíres Háy Gyulával és a már klasszikusnak mondott Déry Tiborral együtt állították a büntetõbíróság elé, majd alig másfél év után szabadon bocsátották.

A szabadulás órája rosszabb volt számára, mint a rabság. Irén alig néhány héttel elõbb halt meg, az idõs anya pedig halálos ágyán feküdt, és másnap meg is halt. Zelk Zoltán életében ez volt a bánat mélypontja és lírai egyéniségének legmagasabbra szárnyalása. A következõ hónapokban megírta a magyar elégiaköltészet egyik legszebb, legszívszorítóbb alkotását, az örök gyász vallomását, a "Halott sirály"-t. A jó költõ a gyászban, a csalódások élményének parazsán néhány költeményével felemelkedett a nagy költõk, a maradandók közé.
Élete ettõl kezdve biztosított. Hangja elmélyült, bensõségesebbé vált. Emellett korlátlan lehetõsége volt bármilyen politikamentes irodalmat írni. Mert többé nem is érezte magát illetékesnek a közéleti témákban. De volt érzéke a legifjabb nemzedékhez is, kitûnõ versesköteteket írt kisgyermekek számára. Világéletében lelkesedett a sportolókért, a futballmeccseken ugyanolyan otthonos volt, mint a lóverseny- és ügetõpályákon vagy a kártyaasztalok mellett. Régebben nevezetes és népszerû ódát írt arról, hogy a magyar csapat megverte az angol csapatot. A lelátók, szerkesztõségek és irodalmi társaságok világában a gyász is lassanként lecsendesedett. Szerelmes korszakok is következtek, derûssé téve az idõvel elkezdõdõ öregedést. Végre új, megértõ feleség oldalán megtalálta az élet új összhangját. Olykor költészetében is újra megszólalt a derû és a játékosság.
Második felesége Sinka Erzsébet, férje halála után is gondozta irodalmi hagyatékát. Összegyûjtötte, válogatta és sajtó alá rendezte Zelk Zoltán verseit, prózai írásait.
1981. április 23-án halt meg, Budapesten.

Sírja a Farkasréti temetõben „…telis-tele volt ellentétes tulajdonságokkal. De úgy, ahogy volt, szeretetre méltó, kedves embernek, mûveletlenül is okosnak, színvonal-egyenlõtlenségében is istenáldotta költõnek tartották. Mert az volt…”
Kötetei
•    Csuklódon a vér kibuggyan, 1930
•    A lélek panaszaiból, 1942
•    A teremtés tanúja, 1945
•    Kagylóban a tenger, 1947
•    A hûség és hála éneke, 1949
•    A pártos éneke, 1950
•    A nép szívében, 1952
•    Tûzbõl mentett hegedû, 1963
•    Bekerített csönd, 1971
•    Meszelt égbolt, 1976

Zelk mindenkinek

Elérhetőségeink

  • dummy4400 Nyíregyháza, Krúdy Gyula utca 29.

  • dummy+36(30) 176-6341

  • dummy+36(42) 512-826

  • dummy zelkiskola19@gmail.com

FENNTARTÓ

Nyíregyházi Tankerületi Központ;
4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/B B.épület
Tel: 42/795-315 E-mail: nyiregyhaza@kk.gov.hu

Search